1960 június 4-én 4 tinédzser Maili Irmeli Björklund, Anja Tuulikki Mäki plusz két 18 éves fiú Seppo Antero Boisman és Nils Wilhelm Gustafsson elment kempingezni a csodálatos finn tóhoz, amely Espoo szívében található.

Veröfényes nap volt amikor a fiatalok megérkeztek a kempingbe, amit már a fiúk korábban átvizsgáltak motoron. A környék békés és szinte kihalt volt. A lányoknak volt egy kis vitájuk a szüleikkel, a tónál töltendo éjszakával kapcsolatban, egy Finnország másik részén történt gyilkosság miatt, amely nemrégiben történt. a gyilkost már elfogták.

Miután felállították a tábort és úsztak a tóban, a vidám 4-es egy közeli büfés bódé felé vette az irányt egy kis rágógumiért meg limonádéért.

19:30-kor tértek vissza a sátorhoz. Ekkor hagyták el a tavat az utolsó horgászok és fiatalok. Ok látták a 4 tinédzsert utoljára élve.

Leszállt az éj a 4 fiatalra akik elaludtak, életükben utoljára. Hajnali 3 és 6 óra között vették utolsó lélegzeteiket Bodom gyermekei. E két idopont között valaki - vagy valami - brutálisan megtámadta a 4 ártatlan fiatalt. Rájuk döntötte a sátrat és a sátron keresztül szúrta oket halálra, kegyelmet nem ismerve. Foleg az áldozatok fejét, nyakát és felso testét érték a szúrások. Az egyik lány 11 szúrást kapott a nyakára. Nilsnek valahogy sikerült kimásznia a sátorból, de ott a gyilkos egy kovel leütötte.

A gyilkos különbözo dolgokat vitt el a fiataloktól: pénztárcát, fürdoruhát, személyi igazolványokat és még más dolgokat, de semmi olyat ami magyarázatul, vagy okul szolgálhatott volna a brutális gyilkosságra.

Másnap Erkki Johansson 2 fiával fürdeni ment a közeli strandra. Véletlenül vette észre az összerogyott sátrat és a mellette vérzo Nils-t. Nagyon megrémült és hívta a rendorséget. Mire a rendorség és az orvosok megérkeztek Maili, Anja és Seppo már halottak voltak. Nils azonban a gyilkos fegyvertol és a kotol szenvedett sérülések ellenére még mozgatta a kezét. 10 sebe volt és az alsó és felso állkapcsa el volt törve. O volt az egyetlen, aki túlélte ezt az érthetetlen, eroszakos cselekményt.

Az egész Finn nemzet megborzongott a hármas gyilkosság hírére amely az újságok szalagcímeire került az egész világon. A finn bunügy legnagyobb embervadászata indult meg.

A fiatalok sírjai Vantaa-ban fekszenek, hogy örökre emlékeztessenek a gyilkosságra.

A gyilkosság indítéka rejtély maradt és az egyetlen nyom egy 80x40 cm-es párnahuzat, amelyben valószínuleg a gyilkos fegyvert vitte az elköveto. A sérült Nils-et egy közeli kórházba szállították. A rendorség aggódva várta, hogy felébredjen, hátha tud információkat adni a gyilkosságról. Am amikor felébredt Nils ezek voltak az elso szavai: - Hogyan kerültem egy autóbalesetbe?.

Nils semmire nem emlékezett a gyilkosságból, de egy hónappal késobb hipnotizálták. Szolgált néhány részlettel a gyilkosságról és azt mondta, hogy a gyilkos szeme izzott. Red light in his eyes?

Más szemtanúk mint Olavi Virtanen - aki látott valakit elsétálni a tónál 6:00-kor - hipnotizálva lett, hogy még több részlet kiderüljön. Sajnos a fantomképek nem nyújtottak sok segítséget. A rendorségnek több száz tippje volt, más semmi. Nagy nyomás volt rajtuk, mert az emberek nem voltak elragadtatva a rendorség munkájától. Nem volt semmilyen eredményük.

Az egyik fo gyanusított a büfés volt aki cukrot adott el a fiataloknak elozo este, de nem volt ellene semmilyen valódi bizonyíték. Egyik este ezt mondta egy bárban ívás közben: -En tettem! -. A barátai nem értették hogy érti, ám másnap belefolytotta magát a tóba. Volt pár hír miszerint megtiltotta a kempingezést abban a térségben, de ez a tiniket nem érdekelte és ennek ellenére ott kempingeztek. Késobb a rendorség arra a következtetésre jutott, hogy nem o lehetett.

Sok szemtanú volt aki látott valamit, ami lehetett a gyilkos. Pár horgász és egy biciklis látott egy embert hátulról, de semmi többet. A biciklis és a horgászok is gyanusítottak voltak. Sot még Nils-et is tartották egy ideig gyanúsítottnak, de a súlyos sebei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy o nem okozhatta volna a saját sérüléseit. 2003-ban a rejtély újra felbukkant a finn médiában, amikor az egyik fo gyanusított, a német Hans Assman eltunt. Ezzel megadta a bátorságot a híres finn professzor Jorma Palo-nak, hogy kiadjon egy könyvet: - A Bodom tó rejtélye - címmel.

1960. júniusában Palo asszisztensként dolgozott egy kórházban a tótól nem messze. 12-32 órával a gyilkosság után Assman bement a kórházba véres ruhában, összezavart elmeállapotban. Az orvosok késobb felfedezték, hogy nem a saját vére van a ruhán. Assman nem tudott finnül, így nem tudtak kommunikálni egymással.

Palo és a többi orvos próbálta odahívni a rendorséget a kórházba, de a rendorség nem foglalkozott velük, mivel el voltak foglalva a hasonló tippelgetéssel. Késobb Assman elhagyta a kórházat, és a rendorség még csak ki sem akarta hallgatni Palo-t. Palo meggyozodése, hogy Assman volt a gyilkos, de a 2003 márciusában végzett kihallgatás alapján a rendorség arra jutott, hogy Assman-nek nagyon jó alibije van.

A 40 éves nyomozás után a rendorségnek nem sikerült megtalálni a gyilkost. Számos elképzelés született. 70 fo gyanusított, több száz kisebb gyanusított. Közel 3700 embert hallgattak ki, és végül lezárták az ügyet eredmény nélkül.

Hát igen..... Ez történt anno, de mostmár szerencsére nincs ilyen. Ezt elolvasva értelmet kapnak a Children Of Bodom dalszövegek és számcímek. Nincs mit tenni, ez volt. Az idöt nem lehet visszaforgatni. Néhány esetben nem is kell, de itt kivetel történhet.... Szerintem illene fejet hajtani a Children Of Bodom elött, hogy egy ilyen borzasztó eseményt választottak jelképül, és nyugodtan képesek róla dolgokat írni még így, 44 hosszú

év után is. Azért ezt a sorsot senkinek sem kivánnám, még a legmegátalkodottabb embernek sem...